„Modernebb Székelyföldet!”

   Szenátor úr, az egyéni választókerületes rendszer életbe lépésével a kampányban is helyi üzeneteket kell elsősorban megfogalmazni, s a lakossági fórumokon, kampánytalálkozókon a választók specifikus problémáikkal hozakodnak elő. Melyek voltak a leggyakoribb kérések vagy panaszok, amelyekkel eddig találkozott a kampány során?

    Ez függ attól, hogy éppen hol járunk. Ahol végre jó úton mentünk végig, ott nem az útépítés volt az elsőrendű probléma, ott már továbbléptek az emberek. Ott a munkahelyteremtésről, a pályázati lehetőségekről, az európai támogatások bevonásáról beszélnek a legtöbbet. Természetesen szeretnék, ha a községük, városuk, falujuk minél több támogatást kapna a költségvetésből, és fel vannak készülve arra, hogy az önerőt is hozzátegyék. Ha viszont elhagyjuk a főutat, ott arról beszélnek, hogy a szomszéd falu megoldotta a SAPARD-programból a kis utak aszfaltozását, hogy megépült a víz- és csatornahálózat, így ők is ezt tartják a maguk számára a legfontosabb dolognak. Ahogy a hegyvidék fele közeledünk, megjelennek a sajátságos gondok, például a vadkárok, a tejpénz rendezetlensége, a biogazdálkodás támogatásának kérdései.

A helyi üzenetek közé hogyan lehet beépíteni az általános, nagy témákat?

     Az az igazság, hogy tapasztalatom szerint az emberek most nem tekintik a legnagyobb gondnak azokat a dolgokat, amelyek „a mi nagy ügyeink”: a fejlesztési régiók átalakítása, az autonómia területi kiterjesztése, jogrendjének megalakítása. Ezek a kérdések akkor jelentkeznek, amikor minden más összegződik. Ez azt mutatja, hogy az RMDSZ jól gondolta, amikor a területi autonómiát lépésről lépésre elérhető célként határozta meg, amihez kell egy erősen szolidáris közösség, az egység pedig megteremt egy politikai elitet, amely képes a többséggel megegyezésre jutni. Ezek a célok tehát nem jelennek meg az azonnali igényekben, hanem a következtetések szintjén.

Verestóy Attila úgy is ismert, mint RMDSZ-es csúcspolitikus, de úgy is, mint rendkívül sikeres üzletember. Most, amikor közéjük megy, próbálják az emberek meggyőzni, hogy befektessen vagy befektetőket hozzon az ő városukba, falujukba?

    Nagyon sokszor, ha nem is mondják ki, ez ott van a dolgok mélyén. De én ezt a két dolgot jól szét tudom választani. Az üzleti világ számomra olyan terület, ahol szakképzett, rátermett emberek hozzák meg a döntéseket, vezetik a cégeket. Ez persze kényes téma. Ha összevetjük, hogy a médiában mi az a kép, ami kialakult rólam, és mi a valóság, nos, én bizton állítom, hogy a kettő között lényeges különbség van. Amikor az emberekkel szemtől szembe megbeszélem ezeket a kérdéseket, tisztázódnak a dolgok. Megértik: én értékeket próbálok teremteni azáltal, hogy működtetem a tőkét, munkahelyeket teremtek. És nem utolsó sorban jókora adót fizetek. Magánemberként a vagyonnak természetesen vannak más komponensei is, áldozok például olyan területekre, ahova nem jut a közpénzből: ösztöndíjak, a sport támogatása, a sajtó és a kultúra támogatása, idősek, betegek segítése.

Visszatérve a politikára, hogyan látja az elmúlt négy évet, és a következő négyet?

     Az elmúlt négy évet az államelnök és a kormányfő közti konfliktusok fémjelzik. Az elnök egy nagyon erős egyéniség, és ugyanakkor színes egyéniség, így nagyon sok szimpatizánsra talál. Az emberek nagy részének imponál a közvetlenkedő, fenegyerek-típusú elnök, aki behajt két kupicával, majd beül a volán mögé, és odakacsint a riporternek. Ez nagyon szimpatikus lehet, de ugyanakkor nagyon veszélyes is, hiszen ez a jog fölé helyezést jelzi. Megindít egy olyan folyamatot, amelyben veszélyét látom a diktatúra felé elhajlásnak, a rendőrállami helyzet kialakulásának. Az igazságszolgáltatás is erős politikai irányítás alá került, pontosabban elnöki irányítás alá. Az RMDSZ maga is támadások kereszttüzébe került; ezzel együtt kormánytényezőként az elmúlt négy évben minőségi áttörést ért el, és remélem, hogy a következő négy év ezeknek az elért eredményeknek a bebetonozása, a konszolidálása lesz. Minden erőnkkel meg kell majd keresnünk a sajátságos kitörési pontjainkat, hogy közösségként előnyre tudjunk szert tenni. Olyan területeken amelyekről eddig inkább csak beszéltünk, mint a faluturizmus, az ökogazdálkodás, a modern, nem szennyező energiaforrások felhasználása, mindezek együtt egy modernebb Székelyföldet eredményezhetnek.

Meg tudná jósolni, ki nyeri meg a választásokat, és ki alakít kormányt? S hol lesz az RMDSZ?

     Nem szívesen jósolnék, de valószínűleg egyensúly teremtődik a jobboldal és a baloldal között. A két oldal mindenike egyébként igencsak átszövődik a másiknak a politikai elemeivel, úgyhogy szinte mindegy, hogy melyik lesz a fő politikai erő, amely mellé valószínűleg nem elég, ha csak az RMDSZ sorakozik fel.

Tehát az RMDSZ-t mindenképp a kormányban látja.

     Ha kormányalakítás során valaki is figyelmen kívül hagyná, hogy az RMDSZ nem csak alkotó, hanem stabilizáló tényező, nagyot tévedne. Fel kell ismerni, hogy az RMDSZ-t nem lehet ebből kihagyni, mert mögötte felsorakozik egy másfélmilliós közösség.

És mi van akkor, ha az államelnök, ígéretéhez híven, nem a győztes párttól nevez ki miniszterelnököt?

    Én egyetlen dologban vagyok biztos, mégpedig abban, hogy az államelnök nem fog az RMDSZ-ből megnevezni miniszterelnököt. Innen kezdve bármi lehet, de az az érzésem, hogy Traian Băsescu végül nem a média által elkoptatott és széttrancsírozott politikusok közül nevez ki egyet, hanem úgymond „a pálya széléről” választ ki valakit.