SzKC

Néhány éve komolyan gondolok arra, hogy Udvarhely el­jut a nemzetközi szinten va­ló bemutatkozásig. Jó né­hány év­vel ezelőtt a sportiskola csa­patait kezdtem segíteni. Oda­fi­gyeltünk rájuk, mert már ak­kor éreztük, hogy egy jó dolgot, a székelyudvarhelyiek régi ál­mát valósíthatjuk meg. Tud­tam, hogy ennek hosszútávon lesz eredménye. Úgy láttam, hogy a kézilabda olyan sport­ág, amibe nagyon sok fiatalt be lehet vonni. Erre lehe­tőséget biztosítanak a kör­nyékünkön is egymás után é­pü­lő sporttermek. Azt, hogy Ud­varhelyen elsőosztályos ké­zi­labdacsapat van, azért lá­tom fontosnak, mert cél kell azoknak a gyerekeknek, akik spor­tol­nak. Kell egy profi csapat, amit példaként és le­he­tő­ség­ként fel lehet nekik mutatni. Olyan ez, mint az egyetem az is­kolásoknak. Kell létezzen ah­hoz, hogy a gyerekek jobban ta­nul­janak.

Az SZKC-nak az erőssége a pro­fizmus. Ennek a jegyében dol­goznak az edzéseken, telje­sítenek a mérkőzéseken. A szak­mai irányítás kitűnő, a fia­talok is kezdenek beépülni a csa­patba. Nem véletlen, hogy hat udvarhelyi nevelésű spor­to­ló már ott van, játszik a gár­dá­ban. Fontosnak láttam a má­sodik csapatnak a létrehozását is. Ők az A osztályban szere­pel­tek, ahol látványos volt a fia­talok fejlődése. Látni le­he­tett, hogy a bajnokság elején begyűjtött vereségeket kö­ve­tően, a tavaszi tapasztalat után, amelyet a felnőttek kö­zött szereztek, már jöttek a győ­zelmek is. A második együt­tesnél az a célunk, hogy já­ték­lehetőséget kapjanak azok a saját nevelésű já­té­ko­sok, akik a nagy csapatba még nem férnek be. Ezért a jövőben is indul második csapatunk az A osztályban. Fontosnak tartom azt is, hogy a székelyföldi is­kolákban a sporttanárok fel­karolják a kézilabdát, részt ve­gyenek azokon a képzéseken, tor­nákon, amelyeket a Szé­kely­udvarhelyi Kézilabda Club szer­vez. Sikeresnek mondhat­juk az Utánpótlás Kupákat, a­melyen az elmúlt három évben több mint 300 Hargita, Maros és Kovászna megyei fiatal vett részt, és közel harmincan már a korosztályos csapatainkat e­rő­sítik.

Az én elképzelésem az, hogy Udvarhelyen, közösen a sport­iskolával, egy olyan kézi­lab­da iskolát hozzunk létre, mint amilyet Csíkszeredában si­került a jégkorong számára.  Az elmúlt idényben egy sze­rencsés konjunktúrát is él­ve­zett a csapat, hiszen rendkí­vüli jó napokat is kifogott a gárda, amikor erős ellenféllel állt szemben. A cél: ezt a szintet tartani, mert az el­kö­vet­ke­zők­ben európai szintű csapat­ként kell helytállnunk. Erre megvan minden lehetőség. Nyil­ván szükség van erő­sí­tésekre, új játékosokra. Nem u­tolsó sorban pedig sok-sok tá­mogatóra. Egy kicsit elkese­rí­tett, hogy minden más, a Nemzeti Ligában szereplő együttesnél a legjelentősebb szponzorok a helyi önkormányzat, a megyei tanács, a helyi vállalkozók. Ilyen szempontból egy kicsit egyedül érzem magam. Tudtam, hogy ez így lesz az első években, mert először bizonyítani kellett. Nem kár a ráfordított pénz­ért, mert most már töb­ben is látják, hogy megéri. Re­mélem, hogy az önkormány­zat, a megye, a tehetősebb vál­lal­kozók mellénk állnak, és a segítségükkel ugyanazt lehet elérni, mint amit Szegeden vagy Veszprémben elértek.  Ha már meg­adatott nekem, hogy tehe­tő­sebb ember vagyok, akkor a te­het­ségekkel is jól kell sá­fár­kodni.

Az udvarhelyi kézilabda támogatása a székely­földi gyermekeknek versenyszintű spor­tolási lehetőséget, az ud­varhelyi sportkedvelőknek kul­tu­rált szabadidő eltöltési le­he­tő­séget teremt. Emellett van egy sportszerető kö­zön­ségünk, és van egy olyan szur­kolótábor, amelyik nélkül ri­deg dolog lenne az egész. Úgy érzem, van miért, kiért dol­gozni.